Néhány tanács otthoni hajápoláshoz

[Total: 0    Average: 0/5]

Krioterápia az esztétikai kezelések szolgálatában

Gyakran esik szó szakmai körökben az „esztétikai fi zioterápiáról” vagy a két kifejezés összevonásával keletkezett „fizioesztétikáról”. De nem mindig világos, mit is ért a beszélő a fizioterápia fogalma alatt. Ezért nem árt foglalkozni ezzel a témával. A fi zioterápia fizikai hatásokat alkalmaz a gyógyítás, az állapotjavítás érdekében. Ilyen fizikai hatások lehetnek: az elektromosság (elektroterápia), az ultrahang, az elektromágneses sugarak (ide tartoznak a fénysugarak is), a lágy lézerek és a termikus hatást kifejtő hősugarak (a termoterápiában és a krioterápiában). E fizikai hatásokon alapuló technikák némelyikéről gyakran esik szó, mások azonban – méltatlanul – kevesebb figyelmet élveznek, noha ugyanolyan hatásosak és eredményesek, mint az általánosan jól ismert eljárások. Ilyen, ritkábban emlegetett, de az esztétikai kezelések során sokoldalúan és rendkívül jó eredménnyel alkalmazható módszer például a krioterápia, amely megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele.

A KRIOLÓGIA

Először is tekintsük át a kriológia alapfogalmait, és tisztázzuk, mit jelent a homeosztázis és a homeotermia kifejezés.

A homeosztázis

A homeosztázis fogalmát és magát a kifejezést Claude Bernard (1813–1878) francia fiziológus vezette be a biológiába, aki felismerte, hogy az emberi szervezet belső fiziológiai tulajdonságait bizonyos szabályozott állandóságban tartja. Bármilyenek legyenek is a külső vagy belső körülmények, ha kóros elváltozás esete nem áll fenn, a szervezetben mérhető egyes értékek nem, vagy csak nagyon kis értékhatáron belül változhatnak. Ilyen, állandó tényezők:
•a sejten kívüli folyadékok  (vér, nyirok…) állapota,
• az ionkoncentrátum (nátrium, kálium, kalcium...),
• a test hőmérséklete.

A hoemeotermia

Az előbbi állítás bővebb kifejtéseként elmondható, hogy az emberi szervezetnek van egy bizonyos „normális” és közel állandónak tekinthető hőmérséklete, amelyet a szervezet a környezet változó hőmérsékleti viszonyai ellenére is mindig fenntart. Közismert, hogy az egészséges emberi szervezet testhője 37° Celsius körüli érték, akkor is, ha kint -10, és akkor is ha +30 fokot mutat a hőmérő. Ez az állandó érték a szervezet hőszabályozása révén fenntartott hőegyensúly.

A hőegyensúly

Ahhoz, hogy a homeotermia értéke – kisebb eltérésekkel – folyamatosan 37° C maradhasson, a szervezetnek állandóan szabályoznia kell a test és a környezet közötti hőcserét. A hőegyensúly fenntartása négyféle módon történik a szervezetben:
Sugárzással. A sugárzás révén közvetlen érintkezés nélkül megy végbe hőkalória átadás a szervezet és környezete között. Ez történik például napozás közben, a nap sugarainak hatására.
Párolgással. A párolgás során valamely folyadék halmazállapot változáson megy keresztül, és légneművé válik. Ez az izzadás tipikus esete.
Hővezetéssel. A hő vezetése következtében fellépő hőátadás mindig valamely közvetítő anyag segítségével történik, anélkül, hogy a szervezetben anyagmozgás menne végbe. Ilyen folyamatot idézhetünk elő például a langyos borogatással.
Hőáramlással. Az áramlás a hővezetéshez nagyon hasonló jelenség. Ebben az esetben azonban a hőátadás egy folyadék mozgásán keresztül, azaz anyagmozgás következményeként megy végbe. Ez a mozgó, hőátadó folyadék lehet például a vér.
E négy mechanizmus megfelelő működése elengedhetetlen a szervezet hőszabályozásához és a hőegyensúly folyamatos fenntartásához. Lássunk néhány példát! A nap sugárzásának hatására felmelegszik a testünk. A környezet hőmérséklet növekedéséhez gyorsan alkalmazkodunk izzadással, ami nem más, mint párolgás, illetve a bőr ereinek kitágulásával, ami hőáramlás. Hideghatásra a szervezetünk a bőrerek öszszehúzásával reagál, ami szintén hőáramlásos
folyamat. Amikor valamely hőforrással közvetlenül érintkezve melegszünk fel, akkor pedig hővezetés során jutunk plusz hőkalóriákhoz.

A KRIOGÉNIA

Az előbbiekben megismert fogalmak segítségével a kriogéniát úgy határozhatjuk meg mint szándékosan előidézett és ellenőrzés alatt tartott hipotermiát, amelynek célja az, hogy a test egy adott területén gyors és drasztikus hőmérséklet csökkenést érjünk el. A hővezetés, illetve hőáramlás révén bekövetkező hőmérsékleti esés három szinten fejti ki fiziológiai hatását:

A bőr szintjén

A kriogén forrásból származó hideghatás a bőr felszíne felől kiindulva hővezetéssel jut el a mélyebb rétegekbe. A hőmérséklet csökkenéseelőször a bőrben indul meg, majd eléri az izmok szintjét. Az izmok már sokkal jobban vezetik a hőt, mint a zsírszövet. A lehűlés hatására egymással összhangban valamennyi anyagcsere folyamat lassulni kezd, és ezzel párhuzamosan mérséklődik az oxigén felhasználás is.

Az erek szintjén

Az erek szintjén a kriogén eljárás három szakaszban fejti ki hatását.
1. fázis: a hideg az adott területen a felszíni erek összehúzódását idézi elő, amelynek következtében korlátozódik az artériás és vénás vér keringése. Ezzel az első reakcióval a szervezet elérheti, hogy az így végbemenő termoreguláción keresztül a belső hő megmaradjon a szövetekben. A továbbiakban azonban a véren keresztül a hideg eljut a mélyebb rétegekbe is.
2. fázis: az erek a kezdeti összehúzódás után most paradox módon kitágulnak. Ez a meglepő jelenség az úgynevezett „hunting response”, egy átmeneti vérbőség. Tulajdonképpen nem más, mint a szervezet védőmechanizmusa, amellyel csökkenteni igyekszik a hideg hatására kialakuló bőrsérülések kockázatát.
3. fázis: az erek összehúzódása és kitágulása szabályosan váltakozva követi egymást a bőrszövetek védelme érdekében. E vazomotoros hatás kialakulása szempontjából a lehűlés sebessége meghatározó jelentőségű.

Az idegek szintjén

A hővezetés elvének érvényesülése miatt a bőrben átmenetileg analgéziás állapot alakul ki, mivel:
•a hideg hatására blokkolódik az idegingerek továbbítása a gerincagyi központba,
• csökken az érzőideg rostok vezetőképessége,
• a bőrben található valamennyi idegvégtestecske érzéketlenné válik.

A KRIOTERÁPIA

Mindezen elméleti háttérismeretekből kiindulva azt mondhatjuk, hogy a krioterápia az a fizioterápiás eljárás, amelynek során a hideghatást terápiás célokra alkalmazzuk. A hideget előidéző hatás lehet fizikai, kémiai vagy gáz eredetű.

Történeti visszatekintés

A krioterápia mint gyógytechnika alkalmazásának kezdetei a legtávolabbi múltba nyúlnak vissza. Sebek, sérülések ellátására már Hippokratész (Kr. e. 460–377) is használt jeget. A hideghatás előállításának és alkalmazásának eljárása az utóbbi években rengeteg fejlődésen ment keresztül, részint a modern technológia legújabb vívmányainak köszönhetően, részint elméleti ismereteink gyarapodása miatt.

Termikus sokk

A „termikus sokk” fogalma a ’70-es évekből származik. A szándékosan előidézett hipotermia (a krioterápia) tárgykörében végzett kísérleti vizsgálatok azt igazolták, hogy az eljárás hatékonyságát nagymértékben meghatározza az időtényező: a hőmérséklet csökkenésének a lehető legrövidebb idő alatt kell lezajlania. A folyamatos, elhúzódó időtartamú hűtés ugyanis határozottan kevésbé eredményesnek bizonyult. A vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a termikus sokk hatása alatt sokkal inkább kézben tarthatóak és kontrollálhatóak a hővezetéses és áramlásos folyamatok, valamint a szervezetben kiváltódó állapotváltozások.

Módszerek

A hideghatás elérése többféle módon lehetséges:

Jéggel
A hideg terápiás célú alkalmazásának ez a legegyszerűbb és legrégibb módja. De semmiképpen nem a legcélravezetőbb. Mivel a hővezetés hatékonysága ebben az esetben nem elég jó, az ilyen módon előidézhető termikus sokk is csak mérsékelt hatásfokú, a kialakuló hipotermia pedig a jéggel való érintkezés megszűnése után nagyon rövid idő alatt elmúlik.

Hűtőgéllel
Az alkalmazásnak ez a módja igen egyszerű és praktikus. A gélt tartalmazó tasakot felhasználás előtt fagyasztószekrénybe kell rakni. Segítségével valódi termikus sokkhatás érhető el, a módszer hátránya azonban, hogy a fagyasztás hatására megkeményedett hűtőgél nem tökéletesen érintkezik a bőrfelülettel. A tasak és a bőrfelület között található vékony levegőréteg hőszigetelőként működik, jelentősen csökkenti a hővezetés mértékét, és ezzel együtt természetesen a termikus sokk hatásfokát is rontja.

Kriogén gázzal
Az utóbbi időben kifejlesztett krioterápiás eljárás, a kriogén gázzal végzett krioterápia lényege abban áll, hogy a bőrfelületre szárazjég mikroszemcsék formájában szén-dioxid gázt juttatnak. Szublimálódása közben maga a gáz idézi elő a termikus sokkot. A módszer igen hatékony, viszont alkalmazása abból a szempontból bonyolult, hogy komoly és nehéz felszerelésre (kriogén gázt tartalmazó palackra és egyebekre) van szükség hozzá.

Elektromos úton stabilizált hideghatással
Jelenleg ez a legmodernebb eljárás, amely Jean-Charles Peltier (1785–1845) francia fizikus munkássága nyomán került át a napi gyakorlatba (nevét máig őrzi az úgynevezett Peltier-effektus). A félvezetők bizonyos elektromos tulajdonságainak felismerésén alapuló eljárást Peltier 1834-ben fedezte fel. A jelenség lényege a következő: átfolyó elektromos áram hatására egymással érintkező, különböző hővezetési tulajdonságokkal rendelkező anyagok között az érintkezés helyén hőátadás – felmelegedés, illetve lehűlés – következik be. Mintegy másfél évszázaddal Jean-Charles Peltier után az általa felfedezett jelenséget könnyen alkalmazhatjuk félvezetőkre is. Ha különböző (N és P) típusú félvezetőket helyezünk egymás mellé, amelyeket egy jó hővezető tulajdonságú harmadik anyaggal (J) kötünk össze, és ezzel a harmadik anyaggal elektromos áram hatására hőt közlünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a rendszerben a hőelnyelés mértéke megfelel az összeköttetést biztosító harmadik anyagba vezetett elektromos áram mennyiségének.
N: N típusú (elektrontöbblettel rendelkező) félvezető
P: P típusú (elektronhiánnyal rendelkező) félvezető
J: jó hővezető képességű fém (amely lehetővé teszi az elektronok átjutását egyik félvezetőről a másikra)
Ebből az alapelvből kiindulva egy Peltiereffektus szerint működő cella áll két különböző hővezető tulajdonságú (egy N, illetve egy P típusú) félvezetőből, valamint egy, a két félvezetőt összekötő, jó hővezető tulajdonságú harmadik anyagból. Amikor e modulon (I) erősségű áramot vezetünk át (t) idő alatt, a modul két oldala közül az egyik hőt ad le, míg a másik hőt vesz fel. a hideg oldal hőt vesz fel a meleg oldal hőt ad le A gyakorlatban a Peltier-effektus elvén alapuló egység energiahozamát úgy növelhetjük meg, hogy több modult helyezünk egymás mellé. Az így létrehozott berendezések elvileg hűtésre, illetve hőtermelésre egyaránt használhatóak, attól függően, hogy milyen irányban halad bennük az elektromos áram (ellentétesen kapcsolva, azaz az áram irányát megváltoztatva a berendezés az ellenkező funkciónak megfelelően üzemeltethető). A gyakorlatban azonban a Peltier-elven működő készülékeket egyfajta „elektromos jégtáblaként” leginkább hűtésre alkalmazzák. A technika legfőbb érdemei között említendő meg, hogy az áram erősségét helyesen megválasztva a készülék által kibocsátott alacsony hő stabil módon a kívánt szinten tartható. Ezért az ezen az elven működő, súlyra is könnyű és könnyen kezelhető készülékek ma a legjobb megoldást jelentik a krioterápiában.

Az esztétikai célra alkalmazott krioterápia tényezői

Hőmérséklet

A bőr esztétikai kezelése során az eljárás szempontjából ideális hőmérsékletnek 0 és -15 °C közé kell esnie. Az alkalmazott készüléknek tehát kapacitását tekintve nem kell alkalmasnak lennie arra, hogy széles hőmérsékleti határértékeket is tudjon produkálni, viszont rendkívül fontos, hogy a hőmérséklet nagyon
precízen, stabilan és megbízhatóan 0 és -15 °C közötti tartományban tartható legyen vele. Az alsó és felső határértéket rendkívül szigorúan be kell tartani, mivel:
•0 °C felett a bőr hűtése nem kielégítő, és a kezeléstől várt eredmények nem érhetőek el.
• - 15 °C alatt viszont a túlságosan alacsony hőmérséklet hatására a szövetek sejten kívüli, majd sejten belüli víztartalma kristályosodni kezd, ez a fizikai állapotváltozás pedig a bőrön fagyási sérülések formájában jelentkezik, először felszínes, később a mélyebben fekvő rétegeket is érintő formában, és adott esetben a vérerek fagyás előidézte trombózisához is vezethet. A szélsőségesen alacsony hőmérsékletet éppen e roncsoló hatásának köszönhetően alkalmazzák a kriosebészetben, például különböző bőrdaganatok eltávolítására.

Alkalmazási területek

A krioterápia esztétikai céllal a bőr legkülönbözőbb szintjein és területein alkalmazható:
• a hámrétegben,
• az irharétegben,
• a bőr alatti kötőszövet felső rétegeiben,
• a mikrokeringés befolyásolására,
• a szabad idegvégződések területén.

Az alkalmazás módja

A krioterápia során a bőrrel közölt hideghatás mind a felszíni, mind a mélyebb rétegekben továbbterjed. Ennek két mechanizmus együttes hatása áll a hátterében:
• a hővezetés, amelyen keresztül a hideg eléri a bőr felszínét, majd onnan lépésről lépésre haladva fokozatosan továbbterjed, és eléri a bőr mindhárom rétegét.
• a hőáramlás, amely a mikrokeringésen keresztül az artériák és a vénák útján haladva közvetlenül és gyorsan továbbítja a hideget a mélyebb rétegek felé.

Az alkalmazás célja

A hővezetés és a hőáramlás együttes fennállásának köszönhetően az esztétikai célokra alkalmazott krioterápiával hármas fiziológiai hatás érhető el: ellenőrzés alatt tartott analgézia, vazomotoros hatás és krio-dermoforézis.

Ellenőrzött analgézia

Neurológiai szinten az esztétikai krioterápia hatására:
• gyorsan végbemegy az érzőidegek ingerület továbbító képességének romlása, amelynek következtében blokkolódik a (fájdalmat közvetítő) ingerületek továbbítása a gerincagyba,
• a szabad idegvégződések és a bőrben található idegvégtestecskék érzéketlenné válnak,
• a bőr érzéketlenné válása hamar bekövetkezik, és hatása alatt elvégezhetőek olyan speciális kezelések (például a krio-peeling), amelyek kellemetlenek, kényelmetlenek vagy fájdalmasak lennének, ha a termikus sokk nem állna fenn.

Paradox vazomotoros hatás

Az érrendszer szintjén az esztétikai krioterápia hatására nagyon pontos program szerint mennek végbe bizonyos fiziológiai változások, amelyek egymást követő három szakaszban zajlanak le.
• A bőr lehűlésére adott hőszabályozási reakcióként először a vérerek reflexszerű összehúzódása következik be.
• A kezdeti érösszehúzódást hamarosan az erek kitágulása követi, amely kémiai mediátorok felszabadulásának hatására megy végbe. A kialakuló vérbőség hátterében a fentebb már említett, „hunting response” elnevezésű védőmechanizmus áll.
• Végül hamarosan beáll az az állapot, amelyben az erek összehúzódása és kitágulása szabályosan váltakozva és egyre gyorsuló ütemben követi egymást, mindaddig, míg a folyamat felett az ellenőrzést át nem veszi az erek kitágult állapotának tartóssá válása. A kialakuló vazomotoros hatást azért nevezik paradoxnak, mert különös módon az erek kitágulását éppen a hideg hatására természetes reakcióként fellépő érösszehúzódás idézi elő.

Krio-dermoforézis

A paradox vazomotorosság végül eljut egy olyan fázisába, amelyben az erek megfelelő mértékben és tartósan kitágult állapotba kerülnek. A folyamatnak ez a szakasza kitűnően alkalmas arra, hogy a bőrbe bejuttathatók legyenek az előzetesen gondosan kiválasztott hatóanyagok. Az iontoforézishez vagy a sonoforézishez hasonlítható krio-dermoforézis az esztétikai célú krioterápia lényeges része.

Kelemen Gréta
About Kelemen Gréta 30 Articles
"Kevesen ismerik az igazi Kelemen Gréta-t, de a legfontosabb két dolog, amit tudni kell, hogy az optimista és precíz, természetesen barátságos, szemlélődő és racionális, de kisebb dózisokban, és gyakran elkényeztetik a nem érzéketlen szokások is. Az optimizmusa azonban, amiért gyakran imádják. A barátok gyakran számítanak róla és romantikus természetükre a szükség idején. Persze senki sem tökéletes, és Bogdánnak számos hibája van. A tisztesség és az instabilitás hajlamos az úton járni, bár inkább személyes szinten, mint mások számára. Szerencsére a pontossága általában ott van, hogy enyhítse a fújásokat."

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*