Mitől lesz sikeres egy vállalkozás?

Parfümhasználat télen

A helyes parfümhasználat valóságos művészet. Ezt jól tudjuk mindannyian, hiszen vendégeink gyakran kérnek tőlünk tanácsot, hogyan illatosítsák magukat. Azt gondolhatnánk, télen egyszerűbb dolga van az embernek a parfümhasználat szempontjából. De sajnos mégsem, mert néhány ügyetlenség elegendő lehet ahhoz, hogy a kiválasztott parfüm illatát tönkretegyük. Lássuk, miféle részletekben lakik az ördög az illatosítással kapcsolatban!

Csinosnak és vonzónak lenni télen sem nehéz! A nőies idomokat hangsúlyozó felsők, a fantáziadús, színes, fénylő harisnyák ellenállhatatlanná teszik a nőket. És ma már a férfiak sem érzéketlenek a divat iránt. Ahogyan a nők, úgy ők is nézik, figyelik egymás megjelenését, ötleteket lopnak egymástól, adott esetben megirigylik egymás ruháját, stílusát… A nők és a férfiak télies eleganciájához azonban a ruházaton túl abszolút mértékben hozzátartozik az illatosítás tudománya is. Ha megkérdezzük néhány ügyfelünket, ők vajon milyen készítményeket választanak testük illatosítására, és hogyan használják ezeket, igen különböző, néha egészen meglepő válaszokat kaphatunk. Kezünkben a lehetőség, hogy megtanítsuk nekik, hogyan érhetik el a legtökéletesebb eredményt ezen a téren is…

Parfümhasználat télen

Milyen a tökéletes alapozó?

A nők számára valóságos kincsesbányának számítanak a parfümériákban a sminktermékeket kínáló állványok, pultok és polcok. A nagy választékban ugyanakkor nem könnyű dolog kiválasztani a legmegfelelőbb terméket. Különösen igaz ez az alapozóra, amely mintegy második bőrünkként viselkedik az arcon, ezért sok múlik rajta: lényegesen előnyösebbé teheti a megjelenést. Feltéve, ha jól sikerül megválasztani textúráját és színét, és megfelelően viszik fel a bőrre. Amikor alapozót választ az ember vendége számára, két dolgot kell mindenekelőtt szem előtt tartani: a bőrtípust és az elérni kívánt hatást. Foglaljuk össze, miben áll a jó alapozóválasztás tudománya!

A bőrápolásra és a sminkre is igaz, hogy minden bőrtípus számára más és más termékek felelnek meg a leginkább. Nem kivétel ez alól az alapozó sem. A helyesen megválasztott alapozótól a bőr hibátlanul szép és egészségtől ragyogó lesz. Ehhez azonban jól kell eltalálni a bőrtípushoz leginkább illeszkedő színt és textúrát, valamint az sem mindegy, hogy a kiválasztott terméket milyen módszerrel viszik fel az arcra. Néhány alapvető szempont ismerete sokat segíthet azok számára, akik esetleg nem eléggé gyakorlottak az alapozók tudományában…

HOGYAN ÁLLAPÍTSUK MEG, MELYIK A LEGELŐNYÖSEBB SZÍN?

Az alapozó színének kiválasztása nem könynyű feladat. A túl világos szín következménye a Pierrot-effektus: a termék az arcon – kis túlzással persze – a bohócok festett maszkjára hasonlít. A túl sötét tónus pedig legalább tíz évvel öregíti az embert. A kozmetikusok és az illatszerboltokban vásárlási tanácsokat adó eladók korábban sokszor a tenyér, illetve a csukló belső felének színét tartották mérvadónak a helyes árnyalat megállapításakor. A profi sminkesek azonban más trükköt használnak: az állkapocscsont alatti területen tesztelik a színt, és az alapozó tónusát a nyak bőrének színe szerint választják ki. A teszt eredménye azonban csak akkor megbízható, ha nem spot- vagy neonlámpák fényénél, hanem természetes fénynél mutat azonosságot a nyak és az alapozó színe. Ezért ha szalonunkban vagy üzletünkben alapozót szeretnénk választani vendégünk számára, vagy segíteni akarjuk őt a megfelelő termék megtalálásában, nyugodtan menjünk oda vele a bejárathoz, és a kinti, természetes fényben hasonlítsuk össze a színeket.

A cikk teljes szövege elolvasható a Les Nouvelles Esthétiques Spa 2009/1. számában!

Milyen a tökéletes alapozó?

Néhány tanács otthoni hajápoláshoz

A nők sokszor maguk készítik el frizurájukat. Hajkefével vagy kézzel beszárítják, göndörítik, hullámosítják, növelik volumenét, izgalmas, dinamikus tincseket formáznak belőle, táplálják, hidratálják, védik vagy regenerálják, revitalizálják, festik, színezik, és még ezerféle módon alakítják, ápolják. Az MGC az alábbi cikkben mindehhez számos jó tanácsot ad számukra, amelyeknek biztosan hasznát veszik.

HAJVASALÁS

Tanácsoljuk vendégünknek, hogy:

• nedvesen ne vasalja a haját, előtte mindig szárítsa meg alaposan,
• hajvasalás előtt fésülje át a haját, hogy könynyebb legyen a vasalás,
• csináljon választékokat a hajba, hogy tincsenként tudjon haladni a hajvasalóval,
• a hajvasalót a tövektől a hajvégek felé, tincsenként haladva használja.

Hetente két alkalomnál többször nem ajánlatos vasalni a hajat. Annak, aki ilyen gyakorisággal, vagy esetleg még többször használ hajvasalót, a maximális hidratálás érdekében mindenképpen ajánlatos hajmosás után balzsamozni a haját, és minél többször tenni fel tápláló hajpakolást.

HAJSZÁRÍTÁS

A túl gyakori hajszárítás roncsolhatja, kiszáríthatja a hajat.

Tanácsoljuk vendégünknek, hogy:

• hajszárítóján a levegő hőmérsékletét állítsa közepes fokozatúra,
• a hajszárítás befejezéseként fújja át a hajat hideg levegővel, ami fixálja a frizurát, és természetes, rugalmas hatást ad a hajnak.

Hívjuk fel figyelmét arra is, hogy a hajszárítót nem szabad túl közel tartani a hajhoz, mert a kiáramló meleg levegő közvetlen hatása károsíthatja a hajat. Ha a hajszárítót a fejbőr közelében akarja használni (maximum 2-3 centiméterre a fejbőrtől!), akkor állítsa a legkisebb fokozatra. A hajszárítás akkor tökéletes, ha hátulról, a tarkótól indul, és kis tincsenként halad előre. A fejet érdemes előre hajtani, a hajtincseket pedig kefével elemelni a fejbőrtől. A haj nem töltődik fel elektromossággal, ha langyos vagy hideg levegővel szárítjuk. Fontos az is, hogy csak természetes szálú hajkefét használjunk, ezek a szálak ugyanis nem vezetik az elektromosságot. Ha vendégünk arról panaszkodik, hogy száll a haja az elektromosságtól, tanácsoljuk neki, hogy nedves kézzel, széttárt ujjakkal simítsa át a frizuráját. A természetes szálakból készült hajkefe használata egyébként nemcsak azért fontos, mert ezzel megelőzhető a haj elektromos feltöltődése, hanem azért is, mert a természetes szálak masszírozó hatása jót tesz a fejbőrnek.

A cikk teljes szövege elolvasható a Les Nouvelles Esthétiques Spa 2009/1. számában!

Néhány tanács otthoni hajápoláshoz

Krioterápia az esztétikai kezelések szolgálatában

Gyakran esik szó szakmai körökben az „esztétikai fi zioterápiáról” vagy a két kifejezés összevonásával keletkezett „fizioesztétikáról”. De nem mindig világos, mit is ért a beszélő a fizioterápia fogalma alatt. Ezért nem árt foglalkozni ezzel a témával. A fi zioterápia fizikai hatásokat alkalmaz a gyógyítás, az állapotjavítás érdekében. Ilyen fizikai hatások lehetnek: az elektromosság (elektroterápia), az ultrahang, az elektromágneses sugarak (ide tartoznak a fénysugarak is), a lágy lézerek és a termikus hatást kifejtő hősugarak (a termoterápiában és a krioterápiában). E fizikai hatásokon alapuló technikák némelyikéről gyakran esik szó, mások azonban – méltatlanul – kevesebb figyelmet élveznek, noha ugyanolyan hatásosak és eredményesek, mint az általánosan jól ismert eljárások. Ilyen, ritkábban emlegetett, de az esztétikai kezelések során sokoldalúan és rendkívül jó eredménnyel alkalmazható módszer például a krioterápia, amely megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele.

A KRIOLÓGIA

Először is tekintsük át a kriológia alapfogalmait, és tisztázzuk, mit jelent a homeosztázis és a homeotermia kifejezés.

A homeosztázis

A homeosztázis fogalmát és magát a kifejezést Claude Bernard (1813–1878) francia fiziológus vezette be a biológiába, aki felismerte, hogy az emberi szervezet belső fiziológiai tulajdonságait bizonyos szabályozott állandóságban tartja. Bármilyenek legyenek is a külső vagy belső körülmények, ha kóros elváltozás esete nem áll fenn, a szervezetben mérhető egyes értékek nem, vagy csak nagyon kis értékhatáron belül változhatnak. Ilyen, állandó tényezők:
•a sejten kívüli folyadékok  (vér, nyirok…) állapota,
• az ionkoncentrátum (nátrium, kálium, kalcium…),
• a test hőmérséklete.

A hoemeotermia

Az előbbi állítás bővebb kifejtéseként elmondható, hogy az emberi szervezetnek van egy bizonyos „normális” és közel állandónak tekinthető hőmérséklete, amelyet a szervezet a környezet változó hőmérsékleti viszonyai ellenére is mindig fenntart. Közismert, hogy az egészséges emberi szervezet testhője 37° Celsius körüli érték, akkor is, ha kint -10, és akkor is ha +30 fokot mutat a hőmérő. Ez az állandó érték a szervezet hőszabályozása révén fenntartott hőegyensúly.

A hőegyensúly

Ahhoz, hogy a homeotermia értéke – kisebb eltérésekkel – folyamatosan 37° C maradhasson, a szervezetnek állandóan szabályoznia kell a test és a környezet közötti hőcserét. A hőegyensúly fenntartása négyféle módon történik a szervezetben:
Sugárzással. A sugárzás révén közvetlen érintkezés nélkül megy végbe hőkalória átadás a szervezet és környezete között. Ez történik például napozás közben, a nap sugarainak hatására.
Párolgással. A párolgás során valamely folyadék halmazállapot változáson megy keresztül, és légneművé válik. Ez az izzadás tipikus esete.
Hővezetéssel. A hő vezetése következtében fellépő hőátadás mindig valamely közvetítő anyag segítségével történik, anélkül, hogy a szervezetben anyagmozgás menne végbe. Ilyen folyamatot idézhetünk elő például a langyos borogatással.
Hőáramlással. Az áramlás a hővezetéshez nagyon hasonló jelenség. Ebben az esetben azonban a hőátadás egy folyadék mozgásán keresztül, azaz anyagmozgás következményeként megy végbe. Ez a mozgó, hőátadó folyadék lehet például a vér.
E négy mechanizmus megfelelő működése elengedhetetlen a szervezet hőszabályozásához és a hőegyensúly folyamatos fenntartásához. Lássunk néhány példát! A nap sugárzásának hatására felmelegszik a testünk. A környezet hőmérséklet növekedéséhez gyorsan alkalmazkodunk izzadással, ami nem más, mint párolgás, illetve a bőr ereinek kitágulásával, ami hőáramlás. Hideghatásra a szervezetünk a bőrerek öszszehúzásával reagál, ami szintén hőáramlásos
folyamat. Amikor valamely hőforrással közvetlenül érintkezve melegszünk fel, akkor pedig hővezetés során jutunk plusz hőkalóriákhoz.

A KRIOGÉNIA

Az előbbiekben megismert fogalmak segítségével a kriogéniát úgy határozhatjuk meg mint szándékosan előidézett és ellenőrzés alatt tartott hipotermiát, amelynek célja az, hogy a test egy adott területén gyors és drasztikus hőmérséklet csökkenést érjünk el. A hővezetés, illetve hőáramlás révén bekövetkező hőmérsékleti esés három szinten fejti ki fiziológiai hatását:

A bőr szintjén

A kriogén forrásból származó hideghatás a bőr felszíne felől kiindulva hővezetéssel jut el a mélyebb rétegekbe. A hőmérséklet csökkenéseelőször a bőrben indul meg, majd eléri az izmok szintjét. Az izmok már sokkal jobban vezetik a hőt, mint a zsírszövet. A lehűlés hatására egymással összhangban valamennyi anyagcsere folyamat lassulni kezd, és ezzel párhuzamosan mérséklődik az oxigén felhasználás is.

Az erek szintjén

Az erek szintjén a kriogén eljárás három szakaszban fejti ki hatását.
1. fázis: a hideg az adott területen a felszíni erek összehúzódását idézi elő, amelynek következtében korlátozódik az artériás és vénás vér keringése. Ezzel az első reakcióval a szervezet elérheti, hogy az így végbemenő termoreguláción keresztül a belső hő megmaradjon a szövetekben. A továbbiakban azonban a véren keresztül a hideg eljut a mélyebb rétegekbe is.
2. fázis: az erek a kezdeti összehúzódás után most paradox módon kitágulnak. Ez a meglepő jelenség az úgynevezett „hunting response”, egy átmeneti vérbőség. Tulajdonképpen nem más, mint a szervezet védőmechanizmusa, amellyel csökkenteni igyekszik a hideg hatására kialakuló bőrsérülések kockázatát.
3. fázis: az erek összehúzódása és kitágulása szabályosan váltakozva követi egymást a bőrszövetek védelme érdekében. E vazomotoros hatás kialakulása szempontjából a lehűlés sebessége meghatározó jelentőségű.

Az idegek szintjén

A hővezetés elvének érvényesülése miatt a bőrben átmenetileg analgéziás állapot alakul ki, mivel:
•a hideg hatására blokkolódik az idegingerek továbbítása a gerincagyi központba,
• csökken az érzőideg rostok vezetőképessége,
• a bőrben található valamennyi idegvégtestecske érzéketlenné válik.

A KRIOTERÁPIA

Mindezen elméleti háttérismeretekből kiindulva azt mondhatjuk, hogy a krioterápia az a fizioterápiás eljárás, amelynek során a hideghatást terápiás célokra alkalmazzuk. A hideget előidéző hatás lehet fizikai, kémiai vagy gáz eredetű.

Történeti visszatekintés

A krioterápia mint gyógytechnika alkalmazásának kezdetei a legtávolabbi múltba nyúlnak vissza. Sebek, sérülések ellátására már Hippokratész (Kr. e. 460–377) is használt jeget. A hideghatás előállításának és alkalmazásának eljárása az utóbbi években rengeteg fejlődésen ment keresztül, részint a modern technológia legújabb vívmányainak köszönhetően, részint elméleti ismereteink gyarapodása miatt.

Termikus sokk

A „termikus sokk” fogalma a ’70-es évekből származik. A szándékosan előidézett hipotermia (a krioterápia) tárgykörében végzett kísérleti vizsgálatok azt igazolták, hogy az eljárás hatékonyságát nagymértékben meghatározza az időtényező: a hőmérséklet csökkenésének a lehető legrövidebb idő alatt kell lezajlania. A folyamatos, elhúzódó időtartamú hűtés ugyanis határozottan kevésbé eredményesnek bizonyult. A vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a termikus sokk hatása alatt sokkal inkább kézben tarthatóak és kontrollálhatóak a hővezetéses és áramlásos folyamatok, valamint a szervezetben kiváltódó állapotváltozások.

Módszerek

A hideghatás elérése többféle módon lehetséges:

Jéggel
A hideg terápiás célú alkalmazásának ez a legegyszerűbb és legrégibb módja. De semmiképpen nem a legcélravezetőbb. Mivel a hővezetés hatékonysága ebben az esetben nem elég jó, az ilyen módon előidézhető termikus sokk is csak mérsékelt hatásfokú, a kialakuló hipotermia pedig a jéggel való érintkezés megszűnése után nagyon rövid idő alatt elmúlik.

Hűtőgéllel
Az alkalmazásnak ez a módja igen egyszerű és praktikus. A gélt tartalmazó tasakot felhasználás előtt fagyasztószekrénybe kell rakni. Segítségével valódi termikus sokkhatás érhető el, a módszer hátránya azonban, hogy a fagyasztás hatására megkeményedett hűtőgél nem tökéletesen érintkezik a bőrfelülettel. A tasak és a bőrfelület között található vékony levegőréteg hőszigetelőként működik, jelentősen csökkenti a hővezetés mértékét, és ezzel együtt természetesen a termikus sokk hatásfokát is rontja.

Kriogén gázzal
Az utóbbi időben kifejlesztett krioterápiás eljárás, a kriogén gázzal végzett krioterápia lényege abban áll, hogy a bőrfelületre szárazjég mikroszemcsék formájában szén-dioxid gázt juttatnak. Szublimálódása közben maga a gáz idézi elő a termikus sokkot. A módszer igen hatékony, viszont alkalmazása abból a szempontból bonyolult, hogy komoly és nehéz felszerelésre (kriogén gázt tartalmazó palackra és egyebekre) van szükség hozzá.

Elektromos úton stabilizált hideghatással
Jelenleg ez a legmodernebb eljárás, amely Jean-Charles Peltier (1785–1845) francia fizikus munkássága nyomán került át a napi gyakorlatba (nevét máig őrzi az úgynevezett Peltier-effektus). A félvezetők bizonyos elektromos tulajdonságainak felismerésén alapuló eljárást Peltier 1834-ben fedezte fel. A jelenség lényege a következő: átfolyó elektromos áram hatására egymással érintkező, különböző hővezetési tulajdonságokkal rendelkező anyagok között az érintkezés helyén hőátadás – felmelegedés, illetve lehűlés – következik be. Mintegy másfél évszázaddal Jean-Charles Peltier után az általa felfedezett jelenséget könnyen alkalmazhatjuk félvezetőkre is. Ha különböző (N és P) típusú félvezetőket helyezünk egymás mellé, amelyeket egy jó hővezető tulajdonságú harmadik anyaggal (J) kötünk össze, és ezzel a harmadik anyaggal elektromos áram hatására hőt közlünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a rendszerben a hőelnyelés mértéke megfelel az összeköttetést biztosító harmadik anyagba vezetett elektromos áram mennyiségének.
N: N típusú (elektrontöbblettel rendelkező) félvezető
P: P típusú (elektronhiánnyal rendelkező) félvezető
J: jó hővezető képességű fém (amely lehetővé teszi az elektronok átjutását egyik félvezetőről a másikra)
Ebből az alapelvből kiindulva egy Peltiereffektus szerint működő cella áll két különböző hővezető tulajdonságú (egy N, illetve egy P típusú) félvezetőből, valamint egy, a két félvezetőt összekötő, jó hővezető tulajdonságú harmadik anyagból. Amikor e modulon (I) erősségű áramot vezetünk át (t) idő alatt, a modul két oldala közül az egyik hőt ad le, míg a másik hőt vesz fel. a hideg oldal hőt vesz fel a meleg oldal hőt ad le A gyakorlatban a Peltier-effektus elvén alapuló egység energiahozamát úgy növelhetjük meg, hogy több modult helyezünk egymás mellé. Az így létrehozott berendezések elvileg hűtésre, illetve hőtermelésre egyaránt használhatóak, attól függően, hogy milyen irányban halad bennük az elektromos áram (ellentétesen kapcsolva, azaz az áram irányát megváltoztatva a berendezés az ellenkező funkciónak megfelelően üzemeltethető). A gyakorlatban azonban a Peltier-elven működő készülékeket egyfajta „elektromos jégtáblaként” leginkább hűtésre alkalmazzák. A technika legfőbb érdemei között említendő meg, hogy az áram erősségét helyesen megválasztva a készülék által kibocsátott alacsony hő stabil módon a kívánt szinten tartható. Ezért az ezen az elven működő, súlyra is könnyű és könnyen kezelhető készülékek ma a legjobb megoldást jelentik a krioterápiában.

Az esztétikai célra alkalmazott krioterápia tényezői

Hőmérséklet

A bőr esztétikai kezelése során az eljárás szempontjából ideális hőmérsékletnek 0 és -15 °C közé kell esnie. Az alkalmazott készüléknek tehát kapacitását tekintve nem kell alkalmasnak lennie arra, hogy széles hőmérsékleti határértékeket is tudjon produkálni, viszont rendkívül fontos, hogy a hőmérséklet nagyon
precízen, stabilan és megbízhatóan 0 és -15 °C közötti tartományban tartható legyen vele. Az alsó és felső határértéket rendkívül szigorúan be kell tartani, mivel:
•0 °C felett a bőr hűtése nem kielégítő, és a kezeléstől várt eredmények nem érhetőek el.
• – 15 °C alatt viszont a túlságosan alacsony hőmérséklet hatására a szövetek sejten kívüli, majd sejten belüli víztartalma kristályosodni kezd, ez a fizikai állapotváltozás pedig a bőrön fagyási sérülések formájában jelentkezik, először felszínes, később a mélyebben fekvő rétegeket is érintő formában, és adott esetben a vérerek fagyás előidézte trombózisához is vezethet. A szélsőségesen alacsony hőmérsékletet éppen e roncsoló hatásának köszönhetően alkalmazzák a kriosebészetben, például különböző bőrdaganatok eltávolítására.

Alkalmazási területek

A krioterápia esztétikai céllal a bőr legkülönbözőbb szintjein és területein alkalmazható:
• a hámrétegben,
• az irharétegben,
• a bőr alatti kötőszövet felső rétegeiben,
• a mikrokeringés befolyásolására,
• a szabad idegvégződések területén.

Az alkalmazás módja

A krioterápia során a bőrrel közölt hideghatás mind a felszíni, mind a mélyebb rétegekben továbbterjed. Ennek két mechanizmus együttes hatása áll a hátterében:
• a hővezetés, amelyen keresztül a hideg eléri a bőr felszínét, majd onnan lépésről lépésre haladva fokozatosan továbbterjed, és eléri a bőr mindhárom rétegét.
• a hőáramlás, amely a mikrokeringésen keresztül az artériák és a vénák útján haladva közvetlenül és gyorsan továbbítja a hideget a mélyebb rétegek felé.

Az alkalmazás célja

A hővezetés és a hőáramlás együttes fennállásának köszönhetően az esztétikai célokra alkalmazott krioterápiával hármas fiziológiai hatás érhető el: ellenőrzés alatt tartott analgézia, vazomotoros hatás és krio-dermoforézis.

Ellenőrzött analgézia

Neurológiai szinten az esztétikai krioterápia hatására:
• gyorsan végbemegy az érzőidegek ingerület továbbító képességének romlása, amelynek következtében blokkolódik a (fájdalmat közvetítő) ingerületek továbbítása a gerincagyba,
• a szabad idegvégződések és a bőrben található idegvégtestecskék érzéketlenné válnak,
• a bőr érzéketlenné válása hamar bekövetkezik, és hatása alatt elvégezhetőek olyan speciális kezelések (például a krio-peeling), amelyek kellemetlenek, kényelmetlenek vagy fájdalmasak lennének, ha a termikus sokk nem állna fenn.

Paradox vazomotoros hatás

Az érrendszer szintjén az esztétikai krioterápia hatására nagyon pontos program szerint mennek végbe bizonyos fiziológiai változások, amelyek egymást követő három szakaszban zajlanak le.
• A bőr lehűlésére adott hőszabályozási reakcióként először a vérerek reflexszerű összehúzódása következik be.
• A kezdeti érösszehúzódást hamarosan az erek kitágulása követi, amely kémiai mediátorok felszabadulásának hatására megy végbe. A kialakuló vérbőség hátterében a fentebb már említett, „hunting response” elnevezésű védőmechanizmus áll.
• Végül hamarosan beáll az az állapot, amelyben az erek összehúzódása és kitágulása szabályosan váltakozva és egyre gyorsuló ütemben követi egymást, mindaddig, míg a folyamat felett az ellenőrzést át nem veszi az erek kitágult állapotának tartóssá válása. A kialakuló vazomotoros hatást azért nevezik paradoxnak, mert különös módon az erek kitágulását éppen a hideg hatására természetes reakcióként fellépő érösszehúzódás idézi elő.

Krio-dermoforézis

A paradox vazomotorosság végül eljut egy olyan fázisába, amelyben az erek megfelelő mértékben és tartósan kitágult állapotba kerülnek. A folyamatnak ez a szakasza kitűnően alkalmas arra, hogy a bőrbe bejuttathatók legyenek az előzetesen gondosan kiválasztott hatóanyagok. Az iontoforézishez vagy a sonoforézishez hasonlítható krio-dermoforézis az esztétikai célú krioterápia lényeges része.

Krioterápia az esztétikai kezelések szolgálatában

A szőrtelenítés tudománya

A Danish Laboratoires „Epiladerm” nevet viselő termékének forgalmazója, az Apsara cég egy átfogó anyagot bocsátott rendelkezésünkre az epilációval kapcsolatban. A szőrzet fi ziológiájával, a szőr növekedésével kapcsolatos információk mellett sok minden egyéb is kiderül e cikkből: például az, hogyan kell előkészíteni és végrehajtani a szőrtelenítést az egyes testtájakon.

A SZŐR TÍPUSAI ÉS FIZIOLÓGIÁJA

A szőrszál többféle típusú lehet. Az emberi test felületének legnagyobb részét különböző hosszúságú, színű, vastagságú szőrszálak borítják, melyek változó sűrűségben nőnek az egyes testtájakon.

A lanugo

A szőr e sajátos típusa már az anyaméhben kifejlődik, és a születendő gyermek szinte teljes testfelületét beborítja. A finom, piheszerű szőrzet a születés után nem sokkal eltűnik a bőrről.

A vellus vagy pehelyszőr

A szőrnek ezt a típusát főként az arcon, de egyéb testtájakon is megtalálhatjuk. A pihe vagy más néven pehelyszőr rendkívül puha, vékony szálú, bársonyos tapintású szőrfajta, amelynek színe általában világos. A pehelyszőrök az epidermisz szőrtüszőiből nőnek ki.

A terminális szőrzet

A terminális szőrzet csoportjába tartozik a haj, a szemöldök, a szempilla, a hónaljszőr és az intim testrészek szőrzete, valamint a férfiaknál a szakáll. E szőrfajtánál a hagyma, illetve a gyökér rendkívül erős. A pubertás idején a terminális szőrzet növekedése erőteljes fejlődésnek indul.

Köztes szőrszálak

Az emberi test és arc majdnem teljes felületét ilyen, részint vellus, részint pedig terminális szőrzet borítja.

A SZŐR FEJLŐDÉSÉNEK HÁROM SZAKASZA

Az anagén (növekedési) fázis

Testtájanként és szőrtípusonként változóan a szőr növekedési fázisa 2–6 évig tarthat. A szőr növekedését más néven mitózisnak nevezzük. A növekedési fázist megelőző szakaszban a szőrszál gyökere még közvetlenül kapcsolódik a papillához (hajszemölcshöz), amely tápanyagokkal látja el, és biztosítja a megfelelő körülményeket fejlődéséhez.

A katagén (átmeneti) fázis

Ebben a szakaszban a papillában található mátrix sejtek nem szaporodnak tovább, a szőr növekedése megáll, és a szőrszál gyökere már nem érintkezik közvetlenül a papillával. Ez a fázis 3–4 hétig tart.

A telogén (nyugalmi) fázis

Ebben a 3–4 hónapig tartó nyugalmi időszakban a gyökér lassanként buzogány alakúvá válik, és a folyamat végén a szőrszál magától kihullik. Ezzel egyidejűleg azonban máris kezdetét veszi egy újabb anagén fázis: miközben az elöregedett szőrszál a kihullását megelőző nyugalmi állapotban van, az új szőrszál mitózisához szükséges sejtaktivitás már megindul. Esetenként az is előfordul, hogy az új szőrszál hamarabb kezdi meg növekedését, mint ahogy a régi szőrszál kihullik. Ilyenkor egyszerre 2–3 szőrszál is lehet egyetlen szőrtüszőben. Ennek előfordulását genetikai adottságok is befolyásolják.

A SZŐRSZÁL NÖVEKEDÉSE

Genetikai meghatározottság

A szőrszál színének és anyagának minősége, valamint a szőrzet sűrűsége és a szőrnövekedési ciklus ritmusa egyénenként különböző, genetikailag kódolt tulajdonság, amely már a születés előtt kialakul.

Hormonok

A belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok felelősek a szőr növekedéséért és fejlődéséért. A pubertás, a terhesség és a menopauza időszakában az endokrin mirigyek működése rendkívül aktív. Ha a szervezetben fokozódik a férfi nemi hormonok aránya, a tesztoszteron többlet serkenti a szőr növekedését. Ezért van az, hogy a menopauza idején egyes nőknél finom, szakállszerű szőrzet jelenik meg az arcon.

Stressz

Stressz hatására jelentősen fokozódhat a szervezetben a hormontermelés (főként az adenokortikotrop hormon, az ACTH termelődése), amely a szőr növekedésének hirtelen felgyorsulásával járhat együtt.

Gyógyszerek

Egyes gyógyszerek hatással lehetnek az endokrin rendszer működésére, és felgyorsíthatják a szőrnövekedést. A gyógyszeres kezelés befejezésével természetesen a szőrnövekedés is visszaáll a normális ritmusába.

Dohányzás

A dohányosok szervezetében az adrenalin szint akár 70%-kal is megnőhet, ami szintén maga után vonhatja a szőrszálak intenzív növekedését.

Sebészeti beavatkozások

Bizonyos, a hormonszint csökkenésével járó sebészeti beavatkozások, például a méheltávolítás szintén megnövelhetik a gyorsabb, intenzívebb szőrnövekedés esélyét, különösképpen az arctájékon.Klimatikus viszonyok A magas külső hőmérséklet hatására felgyorsul a vérkeringés. Emiatt gyors metabolizmus indulhat meg a szervezetben, és ezzel együtt felgyorsulhat a szőrszálak növekedésének üteme is.

A BŐR ELŐKÉSZÍTÉSE A SZŐRTELENÍTÉSRE

A bőr megtisztítása

A szőrtelenítés megkezdése előtt az első teendő a bőr alapos megtisztítása a szennyeződésektől, a sminkmaradványoktól, és minden egyéb bőridegen anyagtól.

Hintőpor

A bőr előkészítése szükség esetén hintőporozással folytatódik. A hintőpor felszívja a bőr tisztítására használt készítmény által a bőrön hagyott nedvességet, és felszed magára minden olyan szennyeződést, amely esetleg még a bőrön maradt.

Latex kesztyű

A latex kesztyű használata nemcsak higiénikus, hanem segítségével elkerülhető az is, hogy a kézen lévő nedvesség belekerüljön a gyanta anyagába.

Vigyázat!

A gyantázás kifejezetten • kerülendő a következő esetekben: Visszérgyulladás, friss heg vagy más seb, égési sérülés, napégés, vírus okozta sejtszaporulat (szemölcs).
A depiláció csak bizonyos elővigyázatossági szabályok szigorú betartása mellett alkalmazható a következő esetekben:
• Visszértágulatnál: csak abban az esetben, ha a depilálandó terület érintésre nem reagál fájdalommal. A szőrtelenítést még ilyenkor is próbáljuk ki először kis felületen.
• A fülkagyló belsejében: a fülbelső szőrtelenítését nagy körültekintéssel kell végezni. A dobhártya sérülésének elkerülése érdekében fontos, hogy a gyanta semmiképpen ne kerüljön a hallójáratba, ne tömje el a fül bemeneti nyílását, ez ugyanis a dobhártya sérülését okozhatja, és halláskárosodást idézhet elő.
• Szakállnál: a férfiak szakállának szőrszálai gyakran keresztben nőnek, s ilyenkor a depiláció következtében könnyen alakulhat ki gyulladás a szőrtelenített területen. A szakáll depilációja előtt mindig próbát kell végezni egy kis kiterjedésű bőrfelületen, és ha a gyulladás kockázata fennáll, a szőrtelenítésről jobb lemondani, illetve más megoldást választani a nem kívánt szőrzet eltávolítására.
• A bőr felszínéből kiemelkedő anyajegynél: a depilálás nagy odafigyelést és elővigyázatosságot igényel, nehogy megsérüljön az anyajegy.
• Savas kezelés vagy hámlasztás után: ha a bőr a depilálás előtt nem sokkal enzimatikus hámlasztáson, vagy egyéb, savtartalmú termékek felhasználásával végzett kezelésen esett át, a szőrtelenítést csak 4–5 héttel később ajánlatos elvégezni, és előtte akkor is próbát kell végezni a bőrön.

AZ EGYES TESTTÁJAK DEPILÁCIÓJA

A láb és a térd szőrtelenítése

A láb és a térd felületén található szőrzetet 3–6 hetente ajánlott depilálni. A szőrtelenítéshez a gyantát a bokától a térd alatti területig, lentről fölfelé haladva, a szőr növekedésével ellentétes irányban visszük fel, majd határozott mozdulattal eltávolítjuk a gyantacsíkot. A szőrtelenítést a láb elülső oldalán, belülről kifelé haladva végezzük. Ha végeztünk, megkérjük vendégünket, hogy térdél hajlítsa be a lábát. Vigyük fel a gyantát a térd alsó felétől egészen a comb alsó vonaláig, majd távolítsuk el a gyantacsíkot. Bentről kifelé haladva maszszírozzuk át az egész térdet. A boka szőrtelenítéséhez a vendégnek meg kell fordulnia. Figyeljünk arra, hogy a bokánál a szőr növekedési iránya gyakran keresztirányú.

A lábfej szőrtelenítése

A lábfejen növő szőrzetet 3–6 hetente tanácsos depilálni. Vigyük fel a gyantát a lábujjakra, a szőr növésével ellentétes irányban, majd hajlítsuk be a lábujjakat, és egy hirtelen mozdulattal távolítsuk el a gyantát a körmök irányában húzva a gyantacsíkot.

A comb szőrtelenítése

A combon növő szőrzetet 6–12 hetente kell eltávolítani. A gyanta felvitelét közvetlenül a térd fölött kezdjük, és úgy haladunk a comb felsőbb részei felé, majd eltávolítjuk a gyantacsíkot. Kérjük meg vendégünket, hogy hajlítsa be a térdét, és masszírozzuk át az egész combját. Figyeljünk a szőr növésének irányára, valamint arra is, hogy a combbelsőn a bőr kevésbé feszes, ezért a gyantázást itt kisebb felületenként haladva végezzük el. A comb hátsó részének szőrtelenítéséhez vendégünk forduljon a hasára. Vigyáznunk kell arra, hogy itt a szőr növekedési iránya esetleg különbözhet az elülső oldalhoz képest.

Az intim területek szőrtelenítése

Az intim zónák szőrzetét 3–5 hetente kell depilálni. Ezeken a területeken a szőrszálak gyökere mélyre nyúlik a bőrben, ezért a depiláció következményeként akár gyenge vérzés is jelentkezhet. Ezeknek a területeknek a depilálása külön figyelmet és speciális eljárást igényel. Vigyük fel a gyantát szokás szerint a szőrnövekedéssel ellentétesen, majd távolítsuk el. Ha borotvált, rövid szőrről van szó, mielőtt eltávolítjuk a gyantacsíkot, hagyjuk rajta egy rövid ideig a bőrön, hogy a szőrszálak alaposan megtapadjanak benne. Ha a szőrszálak hosszúak, depiláció előtt érdemes vágni a hosszukból, hogy a gyantázás ne legyen kellemetlen a vendég számára. Szabad kezünkkel rövid és határozott mozdulatokat végezve masszírozzuk át a teljes területet.

A has szőrtelenítése

A hason található terminális szőrzetet 3–5 hetente kell depilálni. A has lágy, puha terület, ezért lassan, kisebb zónánként haladva végezzük a depilálást, hogy a kezelés ne legyen fájdalmas a vendég számára. A masszázst kívülről a has közepe felé végezzük, illetve a has közepétől lefelé, a comb irányában haladva.

A mellkas szőrtelenítése

A mellkas terminális szőrzetét 4–6 hetente szükséges eltávolítani. A mellkasi szőrzet gyökere nagyon erőteljes, ezért eltávolítása is határozott mozdulatokat igényel. A szőrtelenítést itt is fokozatosan, kis zónánként haladva végezzük, ügyelve a szőrnövekedés irányára. Szabad kezünket arra használjuk, hogy maszszírozó mozdulatokkal enyhítsük a frissen depilált bőrterületek fájdalmát. A bimbóudvarra különösen ügyeljünk a kezelés alatt, itt ne használjuk a gyantát.

A hónalj szőrtelenítése

A hónalj terminális szőrzetét 3–6 hetente kell depilálni. Ezen a területen minél jobban meg kell feszíteni a bőrt, mert csak így érhető el, hogy a gyanta egyenes bőrfelületre kerüljön fel, és a bőrrel párhuzamosan haladó mozdulattal lehessen majd letépni. Ez azért fontos, mert ellenkező esetben a gyanta eltávolítása után kis hematómák keletkeznének a bőrön. Kérjük meg vendégünket, hogy segítsen kifeszíteni a bőrt az adott területen. Vigyázni kell arra, hogy a hónaljban az egyes szőrszálak általában különböző irányban nőnek. A gyantát kintről befelé haladva érdemes felvinni a bőrre.

A hát szőrtelenítése

A háton növő részint vellus, részint pedig terminális szőr eltávolítása 4–6 hetente ajánlott. A gyantát a gerinc vonalától kifelé haladó irányban visszük fel a bőrre, és ugyanígy távolítjuk is el. Vigyázzunk a szőr növekedésének irányára, mert a háton a szőrszálak egy része hajlamos felfelé nőni. A vállak szőrtelenítése alatt a vendég ülő testhelyzetben van, és fejét az ellentétes irányba fordítja, hogy a bőr a depilálandó területen megfeszüljön.

A kéz és a kar szőrtelenítése

A kéz és a kar szőrzete 6 hetente igényel depilációt. A gyantát a kézhát felől a könyök felé haladva visszük fel a bőrre, majd lehúzzuk. Ezután az alkar külső részével folytatjuk, ahol a szőrszálak általában kifelé (a testhez képest távolodó irányba) nőnek. A gyanta felviteléhez jól ki kell feszíteni az alkart, és igyekezni kell megtartani a bőr felületével párhuzamos irányt. A könyök szőrtelenítését a térdhez hasonló módon végezzük el. A felkar szőrtelenítéséhez kérjük meg vendégünket, hogy helyezze a kezét a fejére. Ebben a testhelyzetben vigyük fel a gyantát a felkarjára a könyöktől a váll felé haladó mozdulatokkal. A gyantacsíkot a bőrrel párhuzamos irányt megtartva távolítsuk el. Végezzük el ugyanezeket a mozdulatokat körben, a felkar minden oldalán.

Az arc és a tarkó szőrtelenítése

Az arc és a tarkó részben pehely-, részben pedig terminális szőrzetét 4 hetente ajánlott eltávolítani. Ha az arcot korábban még nem depilálták, a kezelés megkezdése előtt végezzünk próbát kis bőrfelületen. Az arcon fordítsunk különös gondot a szőrszálak növekedési irányára. Az arc pehelyszőrei általában lefelé, a nyak irányában nőnek. Jól feszítsük meg a bőrt a hüvelyk és a középső ujjunk közé fogva, és a felvitt gyantát egy hirtelen mozdulattal húzzuk le a bőrről. A tarkón a szőrszálak lehetnek erősebbek és ellenállóbbak, tekintettel arra, hogy hajvágás során a fodrász esetleg gyakran borotválja. Ha ilyen vendéggel van dolgunk, a gyantát hagyjuk fent egy kis ideig a tarkón, mielőtt határozott mozdulattal eltávolítjuk.

A felső ajak feletti bőrterület és az áll szőrtelenítése

Ezek az arcterületek igen gyakori, 3–5 naponta ismételt depilálást igényelnek. Az arc bőrének hámrétege a legérzékenyebb bőrfelület a depiláció szempontjából. E területek pehelyszőrzetének eltávolítása bőrreakciókat válthat ki: irritációt, bőrpírt, melegérzetet, helyi gyulladást okozhat. A pehelyszőrzet eredeti funkciója a test védelme. A depiláció következtében nő a hisztamintermelés és a fehérvérsejtek száma, amelyek feladatuk szerint a szőrtüszőt védik a gyulladástól. Ezeken a területeken könnyen kis pattanások, piros kiütések jelenhetnek meg a szőrtelenítést követően. A próbát 2–3 nappal a szőrtelenítés előtt érdemes elvégezni, kis felületen. A lehetséges reakciókról részletes tájékoztatást kell adni a vendégnek. A próba után otthoni ápolásként mindenképpen ajánlatos egy antibakteriális emulzió használata, valamint a bőr megnyugtatása egy speciális készítménnyel.

A felső ajak feletti bőrterület depilációja
A szájzugtól a felső ajak közepe felé haladó mozdulattal vigyük fel a gyantát. Néhány másodpercig hagyjuk a bőrön, hogy jól megtapadjanak benne a szőrszálak, majd távolítsuk el a gyantacsíkot. Végezzük el ugyanezt a mozdulatsort a száj másik vége felől kiindulva is. Ezután a felső ajak közepe feletti bőrterület depilálása következik. Vigyük fel a gyantát a bőrre, hagyjuk fent néhány másodpercig, majd távolítsuk el az orr felől a felső ajak irányába húzva a gyantacsíkot. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tökéletes eredmény és a minél kisebb fájdalom érdekében szabad kezünk hüvelyk- és mutatóujja segítségével jól meg kell feszíteni a bőrt a szőrtelenítendő felületen.

Az áll depilációja
A gyantát az áll alsó részétől felfelé, az állkapocs, majd a száj irányába haladó mozdulatokkal visszük fel a bőrre. Néhány másodpercig hagyjuk, hogy jól behatoljon a bőrbe, és egészen a szőrszálak gyökeréig eljusson. Ezután a bőrfelülettel párhuzamosan, lefelé, a nyak irányában húzzuk le a gyantacsíkot. Az állon a szőrszálak keresztirányban nőnek, ezért a gyanta lehúzása során is keresztirányban a nyak felé haladó mozdulatot alkalmazunk. Makacsabb, erőteljesebb terminális szőr esetében a gyantát tovább kell fenn hagyni a bőrön, hogy a szőrszálak alaposan megtapadhassanak benne.

A szemöldök szőrtelenítése

A szemöldök terminális szőrzetét 2–4 hetente tanácsos depilálni. A szemöldök szőrtelenítését egészen kis mennyiségű gyantával végezzük, amelyet a szemöldök külső szélétől befelé haladva viszünk fel a bőrfelületre. Vigyázzunk, mert a szem környékén a bőr rendkívül vékony és rugalmas. Középen, a két szemöldök között az orrtól a homlok irányába haladva visszük fel a gyantát, és föntről lefelé, az orr felé irányuló mozdulattal távolítjuk el. A szemöldök alatti és feletti makacsabb, erősebb szőrszálakat hagyjuk jól megtapadni, mielőtt lehúzzuk a gyantát.

A szőrtelenítés tudománya

A szőr mint szimbólum

Milyen jelentései voltak korábban, és mit jelent ma a szőr a társadalomban? Erre a kérdésre kaphatunk választ, ha megvizsgáljuk a szőrrel kapcsolatos metaforikus kifejezéseket, amelyek a nyelvben gyakran szolgálnak az ember fizikai és pszichikai állapotának jellemzésére.

Térben szemlélve a szőr – akár a haj – fizikai létezésünk széle, határa. Valami „plusz” a test és az őt körülvevő üresség között. A szőrre jellemző finomsága, vékonysága, törékenysége, hajlékonysága, megannyi tulajdonság, amely számos metaforikus nyelvi kifejezésben megjelenik. „Egy szőrszálat se tenne odébb” – mondja a francia a lusta emberre, akinek nálunk inkább a szalmaszál esik nehezére… És „kutyaharapást szőrével” gyógyítja a bajt, aki például kártyán nyeri vissza kártyán elveszített pénzét. Ezek a szimbolikus, a társadalmi életet képszerűen megjelenítő szólások, szóképek átalakulnak az idők során, és módosulásaikon keresztül is tükrözik a társadalom változásait, amelyekre mindig új fényt vet egy-egy újabb olvasat.

A SZŐR JELENTÉSE

A szőrrel kapcsolatos szólások azt mutatják, hogy az ember e kifejezéseken keresztül is kinyilvánítja a maga teljességét: személyiségét, kvalitásait, állapotait. Számos mondás fordítja a szóképek nyelvére az emberi lét fizikai vagy pszichikai jellemzőit. Általában pillanatnyi negatív tendenciáról van szó: elégedetlenségről, kétségbeesésről, rosszkedvről, unalomról, gondról. Úgy látszik, a nevetés az egyetlen pozitív állapot, ami így idéződik fel; a francia „szőrösnek” mondja, ha valamit-valakit mulatságosnak talál – a „szőrmók” nálunk is kedveskedő, derűt sugárzó szó. Ezek az állapotok gyakran fizikai magatartásban, viselkedésben fejeződnek ki. Ha valaki „összehúzza a szemöldökét”, akkor elégedetlen, a „felhúzott szemöldökű” ember – homlokát összeráncolva – gondterhelt, esetleg sértődött. Párizsban „rossz szőrben van”, aki rosszkedvű, kimerült. Lehangolt embertársunkra mi, itthon inkább azt mondanánk: „rossz bőrben van”. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a szőrrel kapcsolatos kifejezés valami pozitív tartalmat jelöl. A francia „rossz szőrben van” kifejezés ellentéteként a „jó szőrben van” azt jelenti: az illető vidám, jó kedvében van. A szőr az emberre és az állatra egyaránt jellemző, mégis egyiknél is, másiknál is különböző jellegzetességekkel bír. A szőr – gazdag jelentéstartományával – egyike az ember külső megjelenését meghatározó tényezőknek. A szőrzet – a körömhöz hasonlóan – folyamatosan nő, majd pedig kihullik. Rendben tartására folyamatosan oda kell figyelni. A szőrzet, amely testünk egyéb részeivel ellentétben nem nélkülözhetetlenül szükséges „tartozékunk”, meghatározott helyeken borítja a testet, egyéni hajlam szerint többé-kevésbé bőségesen. Az ember számára gondot jelent, ha egy oda nem illő szőrszál éktelenkedik testének valamely, normális esetben csupasz részén. A francia nyelvben a „szőrös a tenyere” kifejezés nem véletlenül vált éppen a lustaság metaforikus megfogalmazásává. A köznyelvi metafora arra utal, hogy az illetéktelen helyen nőtt szőr zavaró lehet az ember számára: a tenyéren nőtt szőrzet például lehetetlenné teheti a munkavégzést. Egyes számban használva a szőr, illetve a szőrszál nagyon kicsi mennyiséget, határhelyzetet vagy éppen tökéletességet is kifejezhet: a kínosan rendes ember „egy szőrszálat sem hagy veszni”, a felkészületlen diák „hajszál híján” megbukik a vizsgán, a precizitásáról nem éppen híres ember csak „szőr mentén” kezel egy kérdést, s aki nagy veszedelemben forgott, azt „csak hajszál választotta el” a legroszszabbtól. A francia nyelvben a szőrzet – elsősorban a szakáll – és az unalom fogalmilag gyakran rímelnek egymásra. A francia férfiak a borotválkozást legalább olyan kevéssé szórakoztató elfoglaltságnak találhatják, mint a szakállnövesztést, mert átvitt értelemben mindkét kifejezés az unalom szinonimájaként szolgál. S ha a francia azt mondja valakire (szó szerinti fordításban): „Micsoda borotva ez az alak!”, akkor az illető bizony egyáltalán nem „penge”, hanem épp ellenkezőleg: unalmas fráter. Nyilván nem véletlenek ezek az egybeesések. A borotválkozás a maga ismétlődő mozdulataival mindennapi tehertétel, s a borosta, a szakáll a maga viszonylag lassú, de kitartó növekedésével is unalmat sugall. A magyar nyelv kevéssé társítja össze e kettőt, bár az unalomig ismert, régi vicc nálunk is „szakállas”, avagy „kinő a szakállunk”, amíg valaki elmesél egy hosszúra nyúlt történetet. (A magyarra jellemző, érdekes sajátosság, hogy nyelvünk a szakállal nyomatékosítja a felelősségvállalást. Aki „a saját szakállára kockáztat”, az maga felel tettei következményeiért, vagy mondhatnánk úgy is: „saját bőrét viszi a vásárra”. Szép, régi szavunk a „szakállszárító”, azaz hajdani falvainkban a ház előtti kis pad, tereferélő hely – sajnos, kezd szőrén-szálán eltűnni nyelvünkből… „Bente úr ott ült a kis lócán, amelyet szakállszárítónak hínak a székelyek” – olvashatjuk még Jókainál. [A szerk.]) Mint említettük, a franciában a szőr pozitív tartalmak, például a nevetés kifejezésére is szolgálhat. A franciáknál, ha valaki abbahagyhatatlanul kacag, akkor úgy nevet, mintha csak szőrrel csiklandoznák. Ilyenkor szó szerint „szőröz” az illető – mondja a francia. (Nálunk a „szőrözni” kifejezésnek egészen más jelentése alakult ki. A szőrözés a magyarban inkább valamiféle kínosan alapos eljárásra utal.) Hasonlít viszont a magyar és a francia nyelv kifejezéstára abból a szempontból, hogy mindkét nyelvben nevethet valaki a szakállába. Sőt, franciául a bajszába is, ha jókedvét leplezni szeretné – ezt mi inkább úgy mondjuk: a bajsza alatt somolyog. A szőrrel, a szőrzettel kapcsolatos kifejezések tehát gyakran fejeznek ki pszichés tartalmakat, lelkiállapotokat. Utalhatnak azonban olyan egyéni és kollektív jellemzőkre is, amelyek a nemek közötti különbséggel, vagy az életkorral összefüggő változásokkal vannak kapcsolatban. A szőrösség mértéke is alapjául szolgálhat például a nemek megkülönböztetésének, legalábbis többé-kevésbé. Az egyes életszakaszokhoz pedig szorosan kötődnek a haj, illetve a szőrzet bizonyos állapotai. A csecsemők testét finom pihék borítják, a kisgyerekeknek nő a hajuk, a kamaszoknak kezd nőni a bajszuk, az érett korú felnőttek lassan megőszülnek, az öregek pedig gyakran kopaszodnak, hullik a hajuk. Ezek a testi jellegzetességek a természet által meghatározott folyamat szerint működnek, de a kultúra is hatással van rájuk. A frizuradivat, a haj ápolása, gondozása (nyiratkozás, hajfestés stb.), a borotválkozás vagy a szőrtelenítés szokásai sokat változtak az idők során, és mindez azt igazolja, hogy a hajnak, illetve a szőrzetnek az emberi kultúrában fontos társadalmi és szocializációs szerepe is van. Több kifejezés utal a szőrmés állatok viselkedésére is: a „felborzolt szőr” például izgatottságot, idegességet fejez ki. Az embernél érzelmi hatásra lúdbőrzés következhet be. Ilyenkor, úgy mondjuk, „föláll a szőr a hátán”Amikor örömet akarunk szerezni egy bundás állatnak, megsimogatjuk a szőrét. Így a „simogatni”, „cirógatni” igék a hízelgéssel kapcsolatos kifejezésekben is helyet kapnak. Amikor valakit szívességből hamisan vagy túlzóan dicsér a francia, akkor „a szőr növekedésének irányában halad”, azaz úgy simogatja, ahogy kell. Ezzel szemben, ha „visszafelé, szőr ellenében simogatunk valakit”, akkor ezzel franciául azt fejezzük ki: kellemetlenséget okozunk neki, valami olyat teszünk, amivel biztosan kedvét szegjük.

A NŐI SZŐRZET

A nőies megjelenés szempontjából hangsúlyos szerephez jut a szempilla, melynek alapvető funkciója a szem védelme. A szem, a tekintet kiemelésére a szempillát mesterségesen hoszszabbíthatjuk, festhetjük, szemspirállal növelhetjük volumenét, változtathatjuk színét, tónusát. A szemöldököt szedhetjük vagy festhetjük, az arcon (különösen a szájnál) lévő finom szőrszálakat pedig depilálhatjuk vagy szőkíthetjük, mert a „bajusz” a férfi asság jelének számít. A hónalj- és a fanszőrzet pubertáskori megjelenése a nemi érettségre utal, érthető hát, ha mindkettőhöz szexuális tartalmak is kötődnek. Napjainkban a nők előszeretettel depilálják ezeket a testtájakat, és testük egyéb területeit is igyekeznek megszabadítani a szőrtől. A sima, szőrtelen testet ugyanis kultúránk nőiesnek tartja, míg az erőteljes szőrzet a férfiasság természetes megnyilvánulása. A szőrtelenítés némileg évszakfüggő is: télen, amikor a ruházat takarja a test legnagyobb részét, a szőrrel borított testtájak idegenek számára nem láthatóak, és csak a magánszférához tartoznak. Nyáron viszont, amikor a test folyamatosan ki van téve mások tekintetének, azok a nők is jobban odafigyelnek a depilálásra, akik télen hajlamosak kissé lazítani e téren. A szőrtelenítést azonban sokan évszaktól függetlenül azért tartják praktikusnak, mert általa csökkenthető a hónalj-, illetve a nemi szőrzet borította területek mirigyei által kibocsátott testszag.

A SZŐR MINT A FÉRFIASSÁG SZIMBÓLUMA

A szőr a férfiasság szimbóluma: a kamasz fiúk, amikor végre pelyhedzeni kezd a szakálluk, szinte minden egyes újonnan nőtt szőrszálnak külön örülnek. A tömött bajusz és a szőrös mellkas a sztereotípiák szerint a macsó „eszköztárának” elengedhetetlen kellékei. Egyes vélemények szerint az egészen rövidre nyírt, „tüskés” frizura is a férfiasság fallikus jele: az erejének teljében meredező haj arra utal, hogy viselője szexualitását tekintve is élete virágjában van. A kopaszodás, illetve a kopaszság ezzel szemben az öregedés, a férfiasság elvesztésének jele. A hagyomány szerint Sámson ereje is a hajában lakozott. Míg Delila tarra nem nyírta az alvó bajnokot, addig „a haja szála sem görbülhetett meg”. A szőrzet különféle megjelenési formái reprezentálhatják azt is, hogy az illető milyen társadalmi, politikai vagy vallási csoporthoz tartozik. Franciaországban a hosszú haj sokáig státuszszimbólumnak számított, és a hatalom kifejezésére szolgált: királyok, hercegek viseltek ilyen frizurát. A 20. század hatvanas éveiben a hosszú haj a hippik nonkonformizmusának, lázadásának külső megnyilvánulása volt. A 19. században szakállat a republikánusok, bajuszt az anarchisták viseltek. A tonzúra pedig minden korban a papság osztályrésze volt. A fegyenceket nemcsak higiéniai okokból nyírták arra. Ez a művelet a fennálló rendnek, a hatalomnak való alávetettségüket is szimbolizálta. Az egyén számára a haj az én, az egyéniség, a férfiasság kifejeződése: a hajától megfosztott ember alacsonyabb rendűnek, megalázottnak érzi magát, énképe sérül. A férfi szőrzete egyértelműen férfiasságának kifejeződése, átvitt értelemben pedig fizikai erejére utaló tulajdonsága. Az első világháború francia katonáit „poilu”-knek, azaz „szőrösöknek, borostásoknak” nevezték. (Ez a szó a magyar irodalmi nyelvben is helyet kapott, például Erich Maria Remarque regényeinek fordításai nyomán. [A szerk.]) A férfiúi bátorsággal, a vitézséggel kapcsolatos kifejezések között számos nyelvben találunk olyanokat, amelyekben megtalálható a szőr mint metafora.
Összefoglalásképpen tehát azt mondhatjuk, hogy a szőrrel kapcsolatos szólások, mondások, kifejezések az emberi létről, az ember viselkedéséről, lelkiállapotairól, az állatokhoz való viszonyáról, a testi erőhöz kötődő társadalmi normákról adnak képet. Különösen alkalmasak arra, hogy társadalmi viszonyokat tükrözzenek, s ez azért van így, mert a haj és a szőrzet a testhez afféle függelékként, lazán tartozik hozzá, s ennél fogva szabadon alakítható, formázható, nyírható-nyeshető. Viseletének különféle változatai ezért számos, a társadalmi élet speciális viszonyainak kifejezésére alkalmas üzenethordozóként funkcionálhatnak.

A szőr mint szimbólum

Vendégünk bőre nyitott könyv!

Bizonyára Olvasóink egy része számára sem ismeretlen a kórképek értelmezésének az a holisztikusnak nevezhető módja, amely a testi tünetek hátterében álló okokat nem természettudományos alapon magyarázza, hanem sokkal inkább lelki, életvezetési problémákra vezeti vissza. Érdekességképpen az alábbiakban bemutatjuk, hogy e szemlélet alapján hogyan közelíthetőek meg és magyarázhatóak egyes gyakori bőrbetegségek szimptómái. Az alábbiakban az ismert francia kineziológus, Michel Odoul „Mondd meg, hol fáj!” című, nagysikerű könyvének „A bőrrendszer bántalmai” címet viselő fejezetéből találhatnak ízelítőt Olvasóink.

A BŐRRENDSZER

A bőr az emberi test legérdekesebb és legösszetettebb szerveinek egyike. Valójában az egyetlen szerv, amely közvetlen kapcsolatban áll a test és a lélek valamennyi funkciójával. Ez az egész testet beborító, mintegy két négyzetméternyi szerv úgy működik, mintha egy valóságos „kiterített agy” lenne. Egész felületét idegek hálózzák be, és az aggyal közvetlen összefüggésben álló, különleges, csodálatra méltó információs rendszerként működik. A bőr elsődleges szerepe az, hogy a környezetből érkező hatásokkal szemben védelmet nyújt a szervezet számára, védőbarrierként szolgál a mikrobákkal és a káros külső hatásokkal (hőség, ütések, szennyeződések stb.) szemben. A bőr szerepét azonban a légzőrendszerrel összefüggésben is meg kell említenünk. A bőrlégzés ugyanis a bőrnek az a sajátos funkciója, amelyen keresztül a tüdőt támogatja a levegő energiájának asszimilációjában. Több ez a gázok egyszerű cseréjénél. A bőr ugyanis befogadja, és a D-vitamin metabolizmusa révén átalakítja a nap sugarait is. Több mint hétszázezer idegreceptorának köszönhetően a bőrön keresztül többféle módon érzékeljük környezetünket: fi zikailag (tapintással), érzelmileg (emotív bőrreakciókkal), illetve termikusan (a hőmérsékletre adott reakciókkal). A bőrnek nélkülözhetetlen feladata van a kiválasztó rendszer működésében is. Amikor a vese, a húgyhólyag, a vastagbél vagy a tüdő funkciója nem kielégítő, a bőr átveszi szerepük egy részét, és az izzadással, a kibocsátott szaganyagokkal, illetve különféle dermatózisok révén segíti a toxikus anyagok kiürítését, amit a szervezet – az említett szervek sérült működése miatt – más módon nem tud eltávolítani magából. Érdemes tudni azt is, hogy a bőr (többek között az izmokat borító bőrréteg) „memorizálja” tapasztalatainkat és érzéseinket. Így válik érthetővé, hogy az érintés és olyan, a testen, illetve a meridiánokon alkalmazott műveleti technikák, mint a shiastsu vagy az energiák taoista gyakorlata miért jár csodálatos eredményekkel, különösen a pszichoszomatikus eredetű problémák esetében. Valamennyi szervünk közül a bőrön fi gyelhető meg legközvetlenebbül szervezetünk hegképző képessége. Az élő organizmus önjavító, önmagát újjáépítő képességének ereje és hatékonysága olyan, bámulatra méltó csoda, amelynek mélyebb okaira még nem talált pontos magyarázatot a tudomány. A hegesedés önmegújító folyamata sok tekintetben a rákos daganat képződésének folyamatához hasonlít. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos traumák nyomán beinduló hegképződés során a traumával érintett területek némely esetben elrákosodhatnak, különösen, ha a gyógyulási folyamat kedvezőtlen pszichikai körülmények között zajlik. Végezetül meg kell emlékeznünk a bőr alapvető társadalmi szerepéről is. A bőr ugyanis olyan, egyedülálló szervünk, amely közvetlenül részt vesz a környező világgal való kapcsolatunkban. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy egyre több és több társadalom és kultúra válik „érintésmentessé”. Egyre távolságtartóbb az élet, és az érintés már-már tabunak számít: átadja helyét az intellektusnak és a látszatok számtalan formájának. Könyvem bevezetésében szóltam a modern emberről és kommunikációs szokásairól. Mulatságos dolognak tartom, hogy manapság arcátlanul félbeszakíthatjuk valakinek a mondandóját, de ha véletlenül hozzáérünk a kezéhez, miközben egy tárgyat elveszünk az asztalról, akkor sietve kérünk bocsánatot. Mintha egy véletlen érintés illetlenebb és helytelenebb dolog lenne, mint az, hogy a szavába vágtunk! Általános értelemben azt mondhatjuk, hogy a bőrproblémák a külvilággal kapcsolatban megélt nehézségeink jelzései. A bőr minden része, a bőrpatológiák összes típusai és valamennyi bőrtünet, a bőrrel összefüggésben jelentkező testi megnyilvánulások mind-mind lényegében a külvilághoz való viszony mint globális jelentés egy-egy sajátos és egyedi kifejeződése.

TÁLYOG

A tályog körülhatárolt (bőr-, íny- stb.) szövetzónában infekció következtében kialakuló, gennyel telt üreg. A tályoggal érintett terület gyulladt és gyakran fájdalmas, ezért a tályog spontán kifakadása vagy orvosi megnyitása mindig azonnali megkönnyebbüléssel jár. A tályog tehát arra utal, hogy valami megfertőződött és begyulladt a szervezetben. E fertőzés és gyulladás helye jól körülhatárolt. Pszichodermatológiai megközelítésben testünk valamely területén egy fertőzést kiváltó tényező (érzelem, félelem, gyűlölködés, keserűség, harag stb.) megreked. S mert bezártságából nem tud kiszabadulni és kifejezést nyerni, bizonyos értelemben rothadásnak indul, és fertőzés forrásává válik. A tályog kezelésének legjobb módja, ha kifakasztják, azaz utat engednek a felgyülemlett, gyulladást okozó faktoroknak. Átvitt értelemben utat kell engedni annak a romboló érzelemnek is, ami bennünk felgyülemlett; hagyni kell kifejezésre jutni azt, amit elzártunk, aminek szabad távozását blokkoltuk magunkban. Természetesen az is jót tesz, ha segítjük immunrendszerünk megerősödését, ha növeljük védekező képességünket a külvilággal és a fertőző tényezőkkel szemben. Mindemellett ne feledjük, hogy a fertőzés forrása olykor saját szervezetünkben található, s ha megfelelő táptalaj alakul ki bennünk, e kiváltó tényezők könynyen aktivizálódhatnak. A súlyos esetek kivételével, amikor a fertőzés általánossá válik (negatív, visszatérő, esetleg gyilkos érzések), a tályog mindig a test egy adott területén jelentkezik, s megjelenési helye alapján következtethetünk a felgyülemlett feszültség vagy az elfojtott emóció tartalmára, jellegére. Bár a tályog kialakulásának hátterében minden esetben hasonló pszichés okok állnak, az elváltozás jelentése némileg módosul annak függvényében, hogy a test mely részén jelentkezik. Más jelentéssel bír, ha a funkciója szerint támaszt nyújtó, pihenésre szolgáló faron keletkezik a tályog, mint ha a gyermek szoptatására, az anyaság megnyilvánulására való mellen alakul ki, vagy éppen a tarkón, a testnek azon a részén, amelyen keresztül a gondolatok a gyakorlati megvalósulás felé igyekeznek. A tályog és keletkezésének helye között tehát szoros összefüggés van, amelynek érdemes jelentést tulajdonítanunk.

AKNÉ

Az akné a szőrtüsző és a faggyúmirigy gyulladásával járó dermatózis. Ezek a kisebb-nagyobb számban jelentkező, gyulladt pattanások főként az arcon, a vállon, a mellkason vagy a háton fordulnak elő. Az akné, miközben dermatózisként megnyilvánul a bőrön, amely védőbarrierként szolgál a külvilággal szemben, a külvilághoz való viszonyunk jellegéről, természetéről is árulkodik. A kamaszkori akné többnyire az arcon jelentkezik. Márpedig mit reprezentál az arc? Az identitást, azt a képet, amelyet látunk, ha a tükörbe nézünk, vagy azt, amelyet magunkban önmagunkról kialakítottunk. Ebből következik, hogy az arcon megjelenő bőrelváltozások többnyire identitásproblémára vezethetők vissza, és arra utalnak, hogy az illető számára nehézséget jelent elfogadni saját magát olyannak, amilyen, vagy amilyennek magát hinni véli. Az akné és az arcon jelentkező vöröses foltok, egyéb tünetek hátterében gyakran az arc elfogadásának zavarai állnak: az, hogy az arcunkat csúnyának látjuk, vagy éppen az, hogy túl szépnek, s zavar bennünket, hogy emiatt több ember vonzódik hozzánk, mint szeretnénk. Az akné, a pattanások tulajdonképpen arra szolgálnak, hogy elbújhassunk mögéjük, csúnyábbnak látsszunk, mint amilyenek valójában vagyunk, hogy általuk megváltoztassunk vagy éppen megtagadjunk egy tükörképet, az arcunk képét, amely valamiért nem elfogadható számunkra. A kamaszkori akné a felnőtté válás küszöbén jelentkezik. Ez az az életperiódus, amikor a gyermek a családi körön kívülre merészkedik, és a külvilággal szemben is kialakítja érzelmi viszonyulásait. A kamaszkor a szexuális érés időszaka is. Számos hormon működik közre ebben az átalakulásban. A világ meghódítása a vággyal, amit felkelthetünk vagy érezhetünk, nem mindig könnyű dolog. Az akné a magabiztosság hiányának megnyilvánulása. A félénkség, a másik embertől, a másik ember tekintetétől, a másik ember ítéletétől való félelem jele – mindez kifejeződik az arcon jelentkező aknéban. Ahhoz, hogy jobban védekezhessen a külvilág ellen, az arc bezárja kapuit, azaz pórusait. De egy ostromlott erőd gyakran veszt rajta bezártságán… A méreganyagok eltávolítására képtelen, zárt pórusok begyulladhatnak, az elfojtott érzések pedig tisztátalanságokként jelennek meg a felszínen. Az akné kialakul, és kifejeződnek általa és benne a mélyben zajló lelki történések. Mindeközben pedig egy meglehetősen negatív, a problémát még inkább elmélyítő szindróma jöhet létre, mert a kamasznak, aki így „elcsúfítva” látja magát a tükörben, még tovább csökken az önbizalma. A vállon, a háton vagy a mellkason jelentkező akné esetében az alapprobléma azonos, de árnyalatnyi jelentésbeli különbségek érhetők tetten. A test elülső, hasi oldala ugyanis Yin, háti oldala pedig Yang természetű. Az akné megjelenési helye szerint tehát a férfiassághoz és a nőiséghez, a férfi és a női nemi szerephez való viszony összefüggéseiben nyerhet értelmet.

ANTHRAX, FURUNKULUS

A furunkulus (vagy más néven kelés) a szőrtüsző vagy a faggyúmirigy fertőzésének következtében alakul ki. Az infekció gyakran a bőr alatt marad, és gennyes váladékot termel. A bőranthrax gennyes furunkulusokból álló, gyulladt telep a bőrön, mely szövetelhaláshoz, üszkösödéshez vezethet. Egy olyan bőrfertőződésről van tehát szó, amely az első időszakban a bőr felszíne alatt marad, majd gennyes váladék formájában távozik a szervezetből. A furunkulus és még inkább az anthrax sajátossága, hogy bőr alatti problémaként jelentkezik, amely a bőr felszínén fájdalmasan sajgó érzéssel fejeződik ki. Az elváltozás több tekintetben hasonlít a tályoghoz, és a két probléma általános jelentése is azonos. Érdemes elgondolkodni azon, hogy e bőrprobléma esetében a „rothadás”, a fertőződés belül, bennünk zajlik, és a felszínen is látható jelekben nyilvánul meg. Valami tehát zavar bennünket, s ez a valami olyan dolog, amit nem merünk, nem tudunk kifejezni, amit nincs elég bátorságunk megváltoztatni. Meg kell vizsgálnunk, nem hagytuk-e, hogy tönkremenjenek bizonyos dolgok az életünkben, nem váltunk-e egy másik ember vagy a körülményeink áldozatává. Érdemes megfontolni: a furunkulust – mint a tályogot is – be kell metszeni, bele kell vágni, hogy a genny eltávozzon, és a seb kitisztuljon. Ez átvitt értelemben azt jelenti: néha szükségünk van arra, hogy „elevenünkbe” vágjunk, kitegyük magunkat egy fájdalmas változásnak, ahhoz, hogy kitisztulhassanak, rendbe jöhessenek a dolgok. Szükségünk van rá, hogy világosan végiggondoljuk, mit várunk, mit szeretnénk az életünktől, milyen okok és milyen ürügyek mozgatják tetteinket. A furunkulus, az anthrax és a tályog is arra utalnak, hogy valami ottfelejtett dologként rothad bennünk, és nem juthat szabad levegőre, nem kerülhet napvilágra. Előfordulhat, hogy a probléma hátterében olyan, öntudatlan félelmek állnak, amelyek nem megfelelő magatartásformákban fejeződnek ki. A megtisztulás, a szándékok vagy a gondolatok világos és a tudat szintjére emelt megfogalmazása annál sürgetőbb és szükségesebb, minél intenzívebben jelentkezik a furunkulus. A bőranthrax esetében pedig még inkább így van ez.

Vendégünk bőre nyitott könyv!

A váró

Egy szalon vagy rendelő kialakítását a vállalt profil és a vendégkör igényei befolyásolják leginkább. A helyiségek egymáshoz való viszonyát az intézményben végrehajtott kezelések határozzák meg. A kozmetikai és masszázskezelések, a lábápolás intimebb közeget kíván. A fodrászat, a manikűr ezzel szemben jól viseli a nyitottabb tereket, sőt hívogató reklámerőt is képvisel. Egy orvosi rendelő kialakításánál ugyanakkor szigorú jogszabályban foglalt előírások is szabályozzák a belsőépítészetet. Bizonyos szempontból azonban valamennyi váró megtervezése, kivitelezése és berendezése során ugyanaz a vezérelv kíséri végig a munkálatokat. A cél egy olyan belső tér kialakítása, amelyben a várakozással töltött idő kellemes élményt és az intézmény profiljával öszszefüggő, kellő mennyiségű passzív információt kínál a páciensnek, vendégnek.

FUNKCIONALITÁS

A váró méretének a várható forgalomhoz és a kezelések időtartamához kell igazodnia. Ha előre egyeztetett időpontban érkeznek az ügyfelek, akkor kisebb váróhelyiség kialakítása is elegendő lehet. Ha a várakozásra szolgáló tér kicsi, jobb lekerített, áramvonalas formát választani. Elegendő hellyel gazdálkodva azonban a szögletes kialakítás praktikusabb, berendezése egyszerűbb. A recepció mindenképpen a váró mellett vagy vele egy térben helyezkedjen el. Ugyanitt legyen a szociális (társalkodó jellegű) blokk is, amelynek esetében azonban fi gyeljünk arra, hogy a közelség ne jelentsen zavaró tényezőt a várakozó vendégek számára. A felfrissülésre szolgáló részben javasolható egy tágasabb, tükörrel és beépített kézmosóval felszerelt előtér kialakítása. A kezelés utáni toalett lehetőségét pedig feltétlenül biztosítani kell a vendégeknek.

Létezik néhány kötelező elem, amelyek nélkül nem teljesülnek a váróval szembeni elvárások. A tér kialakításánál a kényelmi funkció, az esztétikum és a praktikum szempontjai együtt kell, hogy érvényesüljenek. A tartósabb anyagok könnyű tisztántarthatósága meghálálja a ráfordított anyagiakat. Egy jól megközelíthető sarokban érdemes a kabátok, táskák, tárolására lehetőséget teremteni. A fogas méretét természetesen a vendégek száma határozza meg. Figyeljünk arra, hogy legyen tágas, és a ráakasztott vállfák kényelmesen elférjenek egymás mellett. Egy egész alakot mutató tükör is hasznos, az esernyőtartó pedig semmiképpen sem hiányozhat a bejárat mellől. A váró további nélkülözhetetlen eleme a stílusában egységes bútorzat. A modernebb berendezésnél számolni kell a divat gyors változásával. Klasszikus darabokat választva, hosszabb távra tervezhetünk. A bútorválasztásnál a kényelem és a könnyű tisztántarthatóság a két vezető szempont. Érdemes minőségi termékeket vásárolni, amelyek tartósabbak és időtállóbbak. A valódi bőrborítású és a hagyományos textilborítású bútorok magas áruk és nehezebb kezelhetőségük miatt csak exkluzív szalonokba ajánlottak. A műbőr és a könnyen tisztítható szövetkárpit felület ideális választás lehet minden váró bútorzatához. A közlekedés optimalizálását is szem előtt tartva, egy asztal köré elrendezett, kényelmes székek, fotelek társalgásra ösztönzik a várakozókat, s ez észrevétlenül alkalmat teremt a kellemes társasági légkör kialakulásához. Vendégeink azonos céllal várakoznak, szívesen osztják meg egymással tapasztalataikat, véleményüket, ez pedig hasznos reklámja lehet üzletünknek. Ugyanakkor mindig gondoljunk egy eldugott sarok kialakítására is az elvonulni vágyók kedvéért.

Egy igényes váró ismérve a benne eltöltött idő minősége, ezért a profi lba vágó magazinok és prospektusok elhelyezése mellett érdemes alig hallható háttérzenével is gazdagítani a várakozás perceit. Az instrumentális zene a legalkalmasabb erre a célra, mert kevésbé osztja meg a hallgatóságot. Szintén az ízlések különbözősége miatt nem szerencsés, ha a különböző TV-csatornák műsorai mennek a háttérben. Viszont egy-egy DVD-ről vetített, szakmai folyamatokat bemutató fi lm hasznos és érdekes lehet a vendégek számára. A falra akasztott képekkel nem csupán üzenetet közvetíthetünk, hanem üzletünk hangulatát is meghatározhatjuk. Fontos, hogy a fotók és plakátok keretben vagy üvegborítás alatt kerüljenek a falra. Nagyobb szobanövények is jó szolgálatot tehetnek a barátságos környezet megteremtésében, de egy jól megválasztott vágott virág kompozícióval is csodákat tehetünk az enteriőrrel. Feltétlenül szükséges, és nem jelent nagy beruházást az önkiszolgálással elérhető frissítő folyadék biztosítása.

ALKALMAZOTT ANYAGOK

A kezelő helyiségekkel ellentétben a váróban felhasznált anyagok megválasztásánál nem kell igazodni a szolgáltatásként végzett tevékenység technológiájához: itt nyugodtan érvényesülhet a könnyű használhatóság és a design. Főbb követelményként az időtálló burkolatokat, az ideális világítást, a tisztántarthatóságot és a szabályozható klimatikus viszonyokat fogalmazhatjuk meg. A padló burkolata nagy kopásállóságú, csúszásmentes és homogén anyag legyen. A mázas kerámiának és a gránitőrleményes járólapoknak a legnagyobb az ellenálló képessége. Az üvegszállal kevert műgyanta padlóburkolat is jó választás lehet, ennek előnye, hogy vidám színekkel tehetjük egyedivé. A sötétebb árnyalatok szerencsésebbek, különösen a közvetlenül utcára nyíló üzletek esetében. A falaknál már bátrabban alkalmazhatunk világosabb színeket, ha a gyors javíthatóság megoldható. A lemosható tapéták és falfestékek széles választékával találkozunk a szaküzletekben, így ezen a téren engedhetjük leginkább szabadjára fantáziánkat.

A világítás kialakításánál a legjobb, ha minél több a természetes fény. Ennek hiányában törekedni kell arra, hogy a fényviszonyok minél közelebb álljanak a természetes fényhez. A fényáteresztő feszített álmennyezet feletti világítással éppen ezt a hatást érhetjük el.
A váró kiépítésekor igyekezzünk a természetes szellőzés megoldására. Ha ez nem lehetséges, akkor gépi szellőzést kell alkalmazni, ez azonban meglehetősen helyigényes, és a vele járó kellemetlen zaj miatt is zavaró lehet. Alternatívát jelenthet ebben az esetben egy fan-coil rendszer, mely egyaránt alkalmas fűtésre és hűtésre, jól szabályozható és energiatakarékos. Az ideális váró kialakítása azonban nem csupán a legkiválóbb anyagok alkalmazásában vagy a jó minőségű bútorok beszerzésében rejlik. A váró funkcióját akkor tölti be megfelelően, ha megtelik élettel, ha tükrözi szakmai hitvallásunkat, és ha a tér kialakítása és dekorációja szavak nélkül is azt az üzenetet közvetíti vendégeink, pácienseink felé: itt jó helyen járnak.

A váró

Természetes hatású és színes sminkek

A sminkmesterek szerencsére az idei tavaszi-nyári szezonban is biztosítják számunkra a választás lehetőségét. Vendégünk stílusát, igényeit szem előtt tartva dönthetünk, mit szeretnénk jobban:
• finom, légies, természetes hatású natúrsminket,
• avagy épp ellenkezőleg, nagy színkontrasztokkal dolgozó, élénk, színes, vidám nyári sminket.
Mindkét változat számos lehetőséget kínál számunkra, hogy művészi módon adjunk hangsúlyt vendégünk természetes szépségének.

Ha valakinek először készítünk sminket, a visszafogottság és mértékletesség szinte kötelező: legjobb, ha finom pasztell árnyalatokat, semleges színeket választunk, mint amilyen a bézs, a mézszín, a homokszín. Leheletvékony rétegben használjuk az anyagokat, hogy egészen finom, fátyolszerű réteget képezzen az arcon a smink, de figyeljünk arra, hogy a végeredmény mindenképpen fényes hatású legyen. Egyéb sminkek esetében nyugodtan lehetünk bátrak és merészek. Használhatunk élénk, erőteljesebb, de mindenképpen fényes hatást keltő színeket is. Az idei tavaszi-nyári trend a lehetőségek gazdag tárházát kínálja a színválasztás területén. Bátran használjunk többféle, kontrasztos színt, és a textúrák területén is jól megférnek egymás mellett a különböző minőségek, például a matt és a csillogó, irizáló anyagok. Az idei smink derűt és optimizmust sugároz, és valóságos fényárban úszik: ragyogóbb, mint valaha.

Természetes hatású és színes sminkek

Hogyan válasszunk parfümöt?

A tanácsadás parfümökkel, illatokkal kapcsolatban egyáltalán nem könnyű dolog, s ha nem ismerjük ügyfelünk ízlésvilágát, személyes igényeit, akkor egyenesen lehetetlen…

A parfüm kezdetektől fogva az egyéniség kifejezésének eszköze volt. Az olyan nagy, klasszikus márkákat, mint a „Poison” vagy az „Opium” rendkívül karakteres személyiségű nők számára találták ki. Más, visszafogottabb illatú parfümöket pedig inkább a diszkrétebb, kevésbé extrovertált nők igényeire szabva fejlesztenek ki. És aztán ott van egy megint más kategóriája az illatoknak: azok a parfümök, amelyek történeteket mesélnek el, tájakat idéznek meg, mint például Serge Lutens csodálatos kreációi. A „Rahat Loukoum” nevet viselő parfümje például egyenesen egy keleti bazárba repíti azt, aki belélegzi a kis üvegcsébe zárt illatot. A parfümöt vásárló ügyfelek két típusát különböztethetjük meg. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik mindig a legfrissebb újdonságokat keresik, és nem annyira a parfüm illata határozza meg választásukat, hanem az üveg formája, a marketingfogásként bevetett reklám szlogenje, vagy a jól hangzó márkanév ösztönzi őket vásárlásra. Sokak körében így vált népszerűvé például a Dior „J’adore”-ja vagy a Chanel „Chance” elnevezésű terméke. Másfelől azonban ott van a tudatos vásárlók egyre szélesedő tábora, akik többet szeretnének tudni a parfümökről, és olyan illatra igyekeznek rátalálni, amelyet magukhoz igazán közelállónak éreznek. Amikor ebbe az utóbbi kategóriába tartozó ügyféllel állunk szemben, az első és legfontosabb dolog, hogy próbáljuk meg elfeledtetni vele egy időre, mi minden szerepel a kínálatunkban. Ne foglalkozzunk a polcokon sorakozó számtalan parfümmel, csak arra koncentráljunk, hogy minél alaposabban megismerjük vendégünk ízlésvilágát, a hozzá közel álló hangulatokat, érzéseket. Ehhez többnyire segítséget kell nyújtanunk neki ahhoz, hogy szavakba tudja foglalni mindazt, amit a maga számára vonzónak, kellemesnek talál. Néhány kérdés segíthet közelebb jutni ízlésvilágához. Megkérdezhetjük, vonzza-e őt képzeletben egy hatalmas kosárnyi zamatos gyümölcsből áradó édes illat. Gyönyörködteti-e egy nagy virágcsokor? Szereti-e az erdős környezetet, a fák, például a tikfa illatát? Ezután már csak az a dolgunk, hogy preferenciáit összefüggésbe hozzuk a különböző parfümcsaládokkal. Ha például kiderül, hogy vendégünk a déligyümölcsök illatát kedveli leginkább, könnyű a megfeleltetés: szinte biztosra vehetjük, hogy a hesperidák jegyeit magukon viselő parfümök közül egyik-másik elnyeri majd tetszését.